A szentbeszéd arra hív fel, hogy ne elégedjünk meg a külsőségekkel és a vallásos képmutatással, hanem őszintén nézzünk szembe belső indítékainkkal és gyengeségeinkkel Isten kegyelme előtt.
Ó jaj nektek, ez nem csupán fenyegetés, hanem mindkét oldalon érzett fájdalom. Ó jaj nektek, gyermekek, de jaj nekünk is. És amikor Isten azt mondja nekünk, hogy ó jaj nektek, mintha azt szeretné kifejezni, hogy ó jaj nektek a hitetlenségetek, a bűnösségetek miatt. Erasmus Rotterdamensis azt mondta, hogy az öröm lényege az, hogy az ember önmaga legyen.
Isten bizonyára nem azért teremtett minket, hogy fehérre meszelt sírok legyünk, hanem hogy a végtelen örömre legyünk meghívva, mégpedig itt a földön, bár olykor úgy tűnhet, hogy a könnyek völgyén haladunk. Miért válik az életünk egy fehérre meszelt, észrevétlen sírrá, amelyen az emberek tudatlanul járnak? Minden cselekedetünkben van valami látható és valami láthatatlan, valami, ami az emberek szeme elől rejtőzik. Ez a szándékunk, a vágyaink, az, ami minket hajt, és amit keresünk.
Egyik a legismertebb lelki írások közül. Egyszer írtam: Akármi áron, szerettem volna olyan olvasott és éles elméjű lenni, mint a nagy teológus, Karl Rahner, és álmaimban egy híres tenor hangján énekelni. Ma persze tudom, hogy aki csak a csillagokat figyeli, könnyen elveszítheti a talajt a lába alól.
Képet magunkról, de létezik az a valós, életszerű kép. Éppen ezért megértjük, amiről Jézus a mai evangéliumban beszél. Éppen ezért a szavai nekünk szólnak, nem pedig másoknak. Éppen miértünk szól Jézus, hogy beismerjük: néha csak azért cselekedtünk így, hogy jól mutassunk azok szemében, akik láttak minket. Ezért olyan fontos, hogy találkozzunk önmagunkkal. Találkozzunk a rejtett indítékainkkal, ösztöneinkkel.
Ezért szükséges leborulni. Ha szeretnéd megismerni Istent, először ismertsd meg önmagad. Aki nem ismeri önmagát, az a tudattalan vágyait és áhítatait, a rejtett szükségleteit vetíti ki Istenre. És egész Jézus nyilvános tevékenysége alatt éppen ezt látjuk: Istennek így kell lennie. Jézus Isten igazságáról és az Ő szeretetéről beszél. Az isteni igazság nem csupán arra korlátozódik, amit mi az igazság alatt értünk.
A Jézusról szóló Isten iránti szeretet végtelenül távol áll a mi törékeny, gyenge szeretetünktől. Jézus megvádolta azokat a bölcs embereket, a törvénytudókat, a Tóra ismerőseit, mert a törvény lényege az igazságosság és a szeretet volt, ők pedig nem éltek ezzel. Ő tőlünk is megkérdezi: mi élünk? Mi a mi keresztény, evangéliumi életünk lényege? Az igazságosság-e?
Egy érdekes címet olvastam nemrég: Állj meg, gondolkozz! Éled-e valóban a hitedet? Követed-e Krisztust, vagy a saját egót? Mi magunkat nagy hívőknek nevezzük, meggyőződésünk, hogy Krisztus követői vagyunk. Pedig a hit lehet őszinte, mély, valódi, vagy lehet felszínes, sekély. Ha őszinte, akkor készen állok a saját magammal való küzdelemre, készen állok elfogadni azt, ami rólam kiderül. Ha azonban felszínes, sekély hitről van szó, az a legkisebb, hétköznapi helyzetekben is megmutatkozik. Amíg magamról azt hiszem, hogy nagy hívő vagyok, sőt, akár szent is, addig természetesen nem kell magamon dolgoznom.
A külső megjelenésünknek változnia kell. A szájunkon mosoly van, ahogy mondani szokás, sőt, akár jótéteményt is végzünk, természetesen addig, amíg nem unjuk meg, de a szívünkben csak üresség, pusztaság van. Már akkor is Jézus így szólt: Ez a nép ajkával engem dicsőít, de szíve távol van tőlem. Nem kell, hogy én is az a megvilágított sír legyek. Egyszerűen csak egy ember vagyok az úton. Áldott vagyok, ha valóban élek Pál apostol szavai szerint: Mert Krisztus Jézus azért jött a világba, hogy a bűnösöket megmentse, akik közül én vagyok a legnagyobb.
Életem végéig küzdeni, szenvedni és sírni fogok, hogy megváltsam magam; küzdeni, szenvedni és sírni. Ezt látjuk minden nap itt a gyónószékben. Mindenki felteheti magának a kérdést: miből merítesz erőt? Milyenek a gyökereid? Ott van-e Isten szava? Van-e ott az evangélium? Ne legyél egy feltáratlan sír, hanem legyél képes arra, hogy az evangéliumra építve éld meg a személyes életedet. Éld meg a személyes életedet úgy, hogy mások számára is inspirációvá válj, pontosan így.
És új gondolatok. Valahogy úgy tűnik, hogy ebben a világban, amikor már úgy érezzük, nincs több megoldás, és mintha mindenki megölné magát, akkor jönnek a legújabb megoldások. A Szűzanya arra figyelmeztet minket, hogy legyünk alázatosak, mutassuk meg, kik is vagyunk valójában, hogy Ő meggyógyíthasson bennünket, hogy az Isten Igéje és a szentségek gyógyulást adhassanak nekünk. A gőg és a színlelés olyan fal, amely visszautasítja a kegyelmet, míg a kegyelem éppen a gyengeségünkre épül.
Cserélni. Sosem értették meg, hogy szükségük van a kegyelemre, ahogyan sosem fogták fel, hogy csak meszelt sírok. A pápa szavaival fejezem be gondolataimat. A farizeusok és az írástudók mindig hasznosak voltak, és mindig nehéz problémák adódnak velük. Ezt talán mi tudjuk a legjobban. És a külsőleg jó keresztények mögött is, akik mindig arra törekszenek, hogy jóknak mutassák magukat és szépítsék a lelküket, problémák rejtőznek. Ott nincs jelen Jézus, ott a hamis lélek működik.
A szeretetben lévő lelket kell keresni, hogy elnyerhessék a kegyelmet. Az üdvösség Isten ingyenes ajándéka. Senki sem menti meg saját magát, még a törvények betartásával sem. És befejezésül: óvakodjatok a ridegségtől! Nincs abban Szentlélek, hiányzik belőle a szabadság lelke. Vigyázzatok magatokra, tegyétek fel a kérdést: vajon csak a külsőségeket nézzük? Megváltoztatjuk-e a szívünket? Megnyitjuk-e a szívünket az imádság, az alaptámogatás és az irgalmasság tetteinek szabadsága előtt? Adja Isten, hogy...
Az imádság, különösen a szentgyónás és a szentmise Medjugorjéban segítsen nekünk, hogy levetkőzzük magunkról a ridegség páncélját, a tévedhetetlenség hamis képét, hogy boruljunk térdre, és hívjuk segítségül a Boldogságos Szűz Máriát, a Béke Királynéját, a Békét. Ámen.
A szöveget a Radio Mir Medjugorje élő közvetítésének mesterséges intelligenciával készült magyar tolmácsolásából állítottuk össze. Kisebb pontatlanságok előfordulhatnak; az elhangzott horvát szentbeszéd a mérvadó.