A tűz és a megosztottság az evangéliumban

Drága testvéreim, Isten erről a helyről soha ne szűnjön meg hirdetni igéjét egyházában. Ez az ige soha el nem múlik, életet adó ige, amely arra hív minket, hogy aszerint éljünk. Isten igéje gyakran vigasztal, felemel, sok dolgot megvilágít számunkra, és választ ad életünk kérdéseire. Ezért hát elfordulhat, hogy nehézséggel szembesülünk, amikor megpróbáljuk megérteni a mai Krisztus szavait, amelyek nekünk szólnak. A tűzről, szenvedésről és megosztottságról szóló beszéd elsőre összezavarhat, és megnehezítheti annak megértését, amit az Úr nekünk kíván közvetíteni. Mégis tudatában vagyunk annak, hogy Isten szava igaz és tévedhetetlen, és hogy Őbenne Isten kinyilatkoztatta önmagának és az emberekkel kapcsolatos terveinek titkát. Ezért a mai isteni Igében is meg kell találnunk Urunk bátorító hangját. Első pillantásra a tűz, amelyről Jézus beszél, ellentmondani látszik a békeszerető képpel, amely Jézusról él bennünk.

De az egyházyatyák már régen felismerték ebben a tűzben a Szentlélek erejét. Így Szent Cirill alexandriai püspök tanítja, hogy Krisztus tüze nem a pusztítás tüze, hanem a megváltásé. Az emberiség a bűn miatt lelkileg kihűlt és eltávolodott Istentől. Krisztus azért jön, hogy az Ő Lelkének erejével lángra gyújtsa az emberi szíveket az Szentlélek erejével és az evangélium hirdetésével. Ez a tűz elpusztítja a bűnt, és visszaadja az embernek az életet. Szent Ambrus is beszél az Isten szeretetének tüzéről, amely megtisztítja az ember szívét. Elégeti azt, ami bűnös és tisztátalan, és az emberben Isten utáni vágyat ébreszt. A mátai valóságra emlékeztetik a tanítványokat is Emmauszban, akiknek szíve lángolt, miközben a feltámadt Krisztus magyarázta nekik az Írásokat. Tehát Krisztussal való találkozás lángra gyújtja a szívet és megváltoztatja az ember életét. Ha mindezekben az írásokban elmélyedünk, testvéreim, látni fogjuk, hogy a tűz éppen az Isteni jelenlét jele.

Mózesnek égő csipkebokorban jelenik meg Isten, Izraelt tűzoszlop vezeti át a pusztán, Sínai hegyén tűzben jelenik meg az Úr. Tehát a tűz az Isteni szentség, jelenlét, de a cselekvés jele is. A tűz megtisztít, elválasztja a drágát az értéktelentől, a tisztát a tisztátalantól. Ezért a tűz az ítélet jele is, amely előtt mindannyiunknak meg kell majd jelennünk. Keresztelő Szent János hirdeti, hogy Jézus az, aki majd Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni, és Lukács az Apostolok cselekedeteiben éppen a tűz nyelvének képével írja le a pünkösd eseményét, vagyis a Szentlélek leszállását az első egyházra. Krisztus küldetése, halála és feltámadása megnyitja az utat a Szentlélek ajándéka előtt, amely el fogja borítani az egyházat, és szétterjeszti az evangéliumot az egész világon. Jézus, aki a Lélekben mindezt látja, így kiált: Mit is akarnék, ha már lángra lobbant?

Ezeket a szavakat, testvéreim, úgy érthetjük, mint Jézus forró vágyakozásának kifejezését, hogy megvalósuljon, amiért eljött. Ó, bárcsak már lángra lobbant volna! Jézus az Úr felé tartó útján jár, és benne nagy vágyakozás van arra, hogy az Atya akarata teljesedjen, hogy minden ember megismerje Istent és azt a szeretetet, amellyel minket szeret. De az emberiség, bűntől sebzetten, gyakran szembesül azzal a kihívással, hogyan fogadja el teljesen Isten akaratát, hogyan fogadja el magát Istent. Jézus üdvözítő küldetése ezért a szenvedésen és a kereszten át vezet, ahogyan Ő maga is mondja: Keresztséggel kell meghasonulnom, és mily szorongással tölt el, míg ez be nem fejeződik!

A keresztelni szót görögül a baptizo ige írja le, ami eredetileg azt jelenti: elmeríteni. Jézus, testvéreim, teljesen elmerül majd szenvedésében, hogy üdvösséget hozzon nekünk. Nem csak egy kis szenvedést fog elviselni, hanem teljesen elmerül majd a fájdalomban és a halálban, amelyen keresztül megnyitja nekünk az utat az új életbe. Testvérek, ez a Gospodin tőlem szóló ösztönzés, hogy teljesen elmerüljünk Isten akaratában, ha szeretnénk, hogy Isten kegyelme megnyilvánuljon életünkben. Jézus megmutatja nekünk, hogy nem tartozhatunk csak részben Istennek, vagy nem teljesíthetjük csak egy részét az Ő akaratának, hanem teljesen neki kell tartoznunk, bele kell merülnünk Szent Akaratába. Ahogy régen a keresztséget a víz teljesen elborította, amikor a keresztelőkútba merítették őket, úgy nekünk is meg kell engednünk, hogy Isten kegyelme teljesen beburkoljon minket.

De Jézus tudatában van annak, hogy Isten akaratának elfogadása gyakran szakadáshoz vezethet az emberek között. Nem azért, mintha a szakadás lenne Isten akaratának célja, hanem azért, mert az emberek különbözőképpen válaszolnak Isten hívására. Némelyek elfogadják az Ő szavát, mások elutasítják. Némelyek az Ő parancsai szerint akarnak élni, mások ellenállnak ennek. Gyakran éppen ilyen eseteket látunk. Amikor valaki teljesen Istené akar lenni, megosztottság támadhat, nemcsak azokkal, akik nem ezt akarják, hanem magában az emberben is egyfajta megosztottság keletkezhet, aki küzd és harcol törékeny emberségével, hogy elfogadja Isten akaratát, és megértse, mi az, amit az Isten akarata jelent a hosszúságban, szélességben és örökkévalóságban.

és mélység, és megismerte Krisztusnak az ismeret feletti szeretetét, hogy beteljesedjetek az Istennek minden teljességéig, amint Szent Pál mondja a mai első olvasmányban. Ez a küzdelem, testvéreim, örökké tart bennünk, kapcsolatainkban, a világban. A világ megpróbálja fenntartani magát, és látszólagos önellátásában addig marad, míg meg nem érinti a Szentlélek tüze, és meg nem tisztítja. Krisztus nem egy látszólagos békét hoz nekünk, amely az igazság elhallgatásából vagy a konfliktusok elkerüléséből fakad. Ő az igazi békét hozza el nekünk, azt a békét, amely Isten kibéküléséből, a szív megtéréséből fakad és az Ő szeretetében való élet. Az Egyház fel is ismerte Međugorje számos lelki gyümölcsét, különösen a megtéréseket, az imádságos élet megújulását, a szentségekhez járulást és az Istenhez való visszatérést. Ezekben a gyümölcsökben fel is ismerhetjük a Szentlélek működését.

Akik itt hagyták, hogy ez a szent tűz, a Szent tűz megtisztítsa őket, gyakran megtapasztalhatták elválásukat addigi életüktől. Mert az itt ápolt Máriás lelkiség radikális életváltozásra, megtérésre, imádságra, feltétel nélküli Istenhez tartozásra hív. És megrendítőek ezeknek a híveknek a tanúságtételei, megrendítőek, mint ez itt evangéliumi szakasz, de ugyanakkor gyönyörű is, mert a megtisztító tűz után jön a szépség, a szabadság és a béke, a jelenlévő Isten gyümölcsei. Ma megkezdtük a Mariológiai Napokat itt, Međugorjében. Ezen a néhány napon ismét a Boldogságos Szűz Mária alakját helyezzük szemünk és szívünk elé, és engedjük, hogy Ő, mint gondoskodó édesanya, vezessen minket, hogyan teljesítsük Isten akaratát, hogyan tartozzunk teljesen Hozzá. Mert senki sem volt annyira nyitott Isten akaratára, katlan, mint Mária. Ő a legyen nekem a Te igéd szerint szavaival teljesen megnyitotta szívét Istennek. Nem a saját szívét kereste élet nehézségek és keresztek nélkül, hanem hűséges maradt akkor is, amikor Fia keresztje alatt állt. Mária így tanít minket, hogy az Istennek való teljes tartozás nem a szenvedés hiányát jelenti, hanem azt a hűséget, amely még a legnagyobb megpróbáltatásokban sem alszik ki. Testvéreim, valahogy így jutott eszembe.

Mindenképpen ma ünnepeljük Szent II. János Pál pápa emléknapját, akinek mottója a Totus Tuus, teljesen a Tiéd. Már fiatal korától mély áhítattal tisztelte a Boldogságos Szűz Máriát. Az Ő életében látható volt, mennyire bízott az Ő anyai közbenjárásában, és mennyire igyekezett az Ő példáját követve teljesen Krisztushoz tartozni. Mária közbenjárására és példájára egyre teljesebben nyílt meg Krisztus kegyelmére, és életével, szolgálatával tanúsította, hogyan növekszik a szentség Istennek való teljes odaadásból. Ezt tanúsítja ma nekünk is, és mindannyiunkat arra hív, hogy Máriába tekintsünk, hogy Őbenne lássuk az édesanyánkat.

saját segítőnket, pártfogónkat, hogy benne lássuk azt a tisztaságot és szépséget, amely egyetlen más teremtményben sem található meg, hogy lényének szépsége, minden folttól és bűntől megóvva, Istenhez vonzzon minket, hogy teljesen az övéi legyünk. Mert Mária, Ő soha nem tartja magán a tekintetünket, hanem mindig a Fiához, Jézushoz vezet minket. Ő tanít minket arra, hogyan nyissuk meg szívünket az Ő szeretetének tüzére, és engedjük, hogy ez a tűz teljesen átalakítson minket. Ezért szentbeszédünk végén II. Szent János Pál pápa szavaival zárjuk, aki 2004. december 8-án így imádkozott a Boldogságos Szűz Máriához. Szeplőtelen Szűzanya, az Eucharisztia évében adj nekünk megújulni hittel és buzgó szeretettel, hogy ünnepeljük és tiszteljük Krisztus Testének és Vérének szent titkát. Az Eucharisztia Asszonya, a Te iskoládban taníts meg minket emlékezni a csodálatos tettekre, amelyeket Isten szüntelenül véghezvisz az emberi szívekben. Szerető anyai gondoskodással, Mária Szűzanya, vezess minket mindig a jó úton. Ámen.