Óvakodjatok a képmutatástól és a világi kovásztól

Drága testvéreim, kövessétek Jézust ezrek és ezrek. Nagy tömeg, és ebben a helyzetben azt mondanák, hogy nagyszerű, annyi ezer és ezer, most Jézus mond nekik valamit, de Ő nekik egy szót sem. Ezeknek az ezreseknek, az ezreseknek, mint nektek, akik itt gyakran Medjugorjéban álltok, mintha elfordult volna tőletek az Isten pásztorai felé, és Jézus azt mondta: először mondok valamit nektek, tanítványaimnak. Jézus megváltoztatja a beszédmódját. Mert gyakran előfordul, hogy a ti híveitekkel való kommunikációnk egyirányú. Mi beszélünk, útbaigazítunk, prédikálunk, és talán mi magunk sem figyelünk senkire, sem emberre, sem Szentlélekre, semmihez sem folyamodunk, hogy az embereknek a megfelelő szavakat mondjuk. Ezért nagyon érdekes, ahogy Jézus a tanítványaihoz fordul, ott van életünk változásainak kezdeteinek kulcsa.

Mert Jézus tudja, ha a pásztorok képmutatók maradnak, ha a pásztorok, Isten szolgái, sótlanná, langyossá, érdektelenné válnak, mindezek az évezredek, akik követték őt, el fognak veszni, és Jézus nem fogja őket összegyűjteni, örökségül hagyni, mert nem tudják majd meghallani az egészséges tanítást, az evangélium és a feltámadt Úr hirdetését és örömét. Ezért fontos, hogy mi, testvérek papok, kicsit gyakrabban hallgassuk meg a mi hívő emberünket. Tudom, hogy a szívükben fiatalabb nemzedékeknek, a papoknak mondom, mert bizonyos előadások alkalmával, tudják, elragadtatják magukat. Aztán jön kettő, három, dicsérnek, vagy a közösségi médián keresztül azt mondják, jaj, milyen jó. De ez csak néhány volt. És hányan mentek talán haza, hogy udvariasságból ne mondják el? Hagyd abba, rossz, ami benned van. Amit rosszul teszel, az rossz. Ahogy viselkedsz, az méltatlan. Ahogy a híveiddel bánsz, az nem megfelelő. Mert ti néha tévesen szeretsz minket. Ugyanakkor a pásztoraitokat is elpusztítjátok hamis dicséretekkel, ez képmutatás, ahogy elpusztítotok minket, amit nem is mondotok meg nekünk, mert mintha szeretnétek minket, ezért nem akartok semmit sem előre mondani. Segítsetek nekünk, kedves barátaim, hogy jobbak legyünk. Segítsetek nekünk, hogy Istenéi legyünk. Ti erre vagytok elhívva. Ezért mondta Jézus a tanítványoknak: Vigyázzatok magatokra, a farizeusi kovásza. Mert az életben minden valahol kis dolgokkal kezdődik.

Mindazok, a gonoszság kovásza, és a kovász bibliai kép arról, hogyan terjed valami lassan, szinte láthatatlanul, és megfertőzi az egész anyagot, az egész kenyeret, az egész tésztát. És nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Ti pedig farizeusok, akiket szektaként ismerünk, emberek voltak. Az emberek, akik betartottak minden előírást, betartották a törvényeket, mindent megtettek, mindent, amit csak lehetett, végrehajtottak, de az Úr tudta, kettős szívük volt. Hamis élet, hamis élet. És Krisztus nem akarja, hogy azok, nekünk szót intézzen gyermekeinek, akik holnap ezeknek az ezredeknek ezreinek fognak beszélni és megosztani az Evangélium örömeit és kegyelmeit, az élő Isten Igéjét, ó, milyen fontos ez, ó, milyen jó, hogy van Jézusunk. A világ jó, mi ismerjük, de semmit sem tudunk róla. Tele van a párizsi illék helyének savval. Ma könnyű valamit tönkretenni. Ma könnyedén néhány önző emberrel elterelhetik a figyelmet a fontos dolgokról. Mi hiszünk.

Ezért ne kövessétek a szemünk előtt, ami nálunk történik, és nálatok is megtörténik. Például tegnap Splitben néhányan skandáltak valamit, ami természetesen méltatlan és nem megfelelő. Kettő, három, négy ember, akit ez a kovász elkapott, és másokat is magával ragadott, mert a képzeletnek nincs lelkiismerete, a képzeletnek nincs értelme, a képzeletnek nincs felelőssége. És akkor az ilyen egyének, akik mintha a hazaszeretet nevében abszolút ostobaságokat követnek el, a romlás kovászává válnak, nem pedig megoldássá. És akkor erre a kovászra még rosszabb kovász tapad, és akkor azt írják, hogy a templom a hibás, hogy a hitoktatók a hibásak, hogy a hitoktatás a hibás, amiért ezek a szurkolói rigmusok olyanok, amilyenek. És itt merem mondani, olyanok százszor rosszabbak, mint azok, akiket ők neveznek. Íme, ezeket az ideológiákat, a sátán magvait tisztára kell teregetni.

Továbbá, amit Jézus itt elmond erről a tömegről, azt mondja, elnyomták egymást. Elnyomták egymást. Nos, ezt mi is megtapasztaljuk itt Međugorjében, és a papok a plébániáikon, amikor karácsonyi gyónások vannak. Hogy lökdösik, taszigálják egymást az emberek, elnyomják egymást, pedig gyónni mennek. Aztán csalnak, átmennek a másik sorból, úgy tesznek, mintha naivak lennének, mintha nem tudnák, hol kezdődik a sor. Látjátok, testvéreim, hogyan tiporjuk el az embereket, tetemeket, életeket, identitásokat, hogy elérjék az ideáljaikat, hogy sikeresek legyenek a karrierjükben, tetemeken taposva, azzal a gondolattal, hogy életet teremtsenek maguknak és gyermekeiknek. Milyen alacsony, beteges és bűnös ez. De minderre Jézus is válaszol: mindaz, amit tesztek, és mindaz, amik vagytok, mindent lelepleznek. Nincs rejtőzködés Istennél és Isten előtt. Ami a sötétségben elhangzik, az világosságra kerül, ami valahol suttogva hangzik el, azt a háztetőkre fogják kivinni, hogy feltáruljanak az emberi szívek gondolatai.

Ezért, kedves barátaim, kedves testvéreim, Jézusról beszél, és az egésznek az értelme az, hogy ne engedjétek, hogy lelketeket elpusztítsák azok a kovászok, amelyek eltávolítanak bennünket az isteni kegyelem titkától. Amikor Dániel próféta könyvét olvassuk, ő beszél arról, mi a legrosszabb büntetés az emberek számára: a lélek lelki büntetése, az Isten látásának, az Ő kegyelmének elnyerésének lehetetlensége, és a lelki szorongás, az örök szenvedés érzése. Ez a legrosszabb mindeneknél, amikor nem engedik, hogy Istenünk legyen, amikor eltávolodunk Istentől, lelki szenvedések támadnak.

És ma is megemlékezünk egy szent asszonyról, akinek magánkinyilatkoztatásai voltak, és ma este kettőt emelünk ki, ahol azt mondja, hogy Isten azt üzente, a langyos lelkek buzgóvá válnak, az Ő papjainak megadatik az ajándék, hogy a legkeményebb szíveket is megérintsék. Íme, ez a lélek gondozása: hogyan érintsük meg a kemény szíveket, hogyan mozgósítsuk a langyos lelkeket. Európa langyos lélek, Európa keményszívűvé vált. Sok európai plébánián papíron vannak katolikusok, de a valóságban sehol sincs ez, és nálunk sincs. Ez annak a jele, hogy a világ kovásza, a liberalizmus, a materializmus, és én hozzátenném, a sátánizmus is, elfoglalta a színpadot, elvette a mikrofont, a billentyűzetet és az összes képernyőt, és így kovászol minket.

És most azt kínálja, hogy a lelkeket pusztítja. Mert látjátok, sok szülő, és mi idősebbek, most látjuk, hogy ha valaki egy gyermeket támad, mindannyian megpróbálnánk megvédeni a gyermeket. Azt mondanánk, ne tegyünk erőszakot a gyerekekkel. És minden nap kitétel, kedves szülők, a lelket erőszakba sodorjátok a gyerekeiteket. Ahol piszkos tartalom, már óvodáinkban és iskoláinkban tesszük ki őket, ahol botránkozás taníttatik és hirdettetik. És itt nem fog a szülő odamenni kiabálni, ne tegyétek ezt az én gyermekemmel. És ezt a gyermeki, ártatlan, fehér, angyali lelket éppen be akarják szennyezni, mielőtt még maga tudatosan a világba indult volna és éretten élni. És itt fel kell emelnem a hangomat. Ezért ne aggódjatok csak amiatt, hogy milyen gyermekeitek mentek iskolába, milyen cipőben, mind felöltözve, mind rendben, hogy senki se verje őket. Ez nem elég. Belülről ütnek a gyermekedre.

És hányszor ti magad is, mert nehéz velük lenni, bekapcsolsz nekik különféle státuszú, tartalmú műsorokat, csak béke legyen, és bennük káosz támad, traumák támadnak és egész életre szóló stressz, amit sokan soha nem oldanak meg az életükben. Ezért térjünk vissza Jézushoz. Ezért Jézus bizalmat ad, azt mondja: ne féljetek, ne féljetek, hajatok is megszámoltatott, mindent tud Isten rólunk. Nem verebek vagytok, ne féljetek. Ma nem szeretet uralkodik, hanem félelmek. Az embereket félelembe kergetik, még némely lelkipásztor is félelmet gerjeszt bennetek. Aki közületek Istent tiszteli és dicsőíti félelemmel, mert az majd elragadja, ti nem ismertétek meg Krisztust. Ti nem találkoztatok vele, nem ismeritek az Isten szeretetét, hanem csak félelemben kerülitek a rosszat, és elfelejtünk jótékony irgalmasságot tenni.

Jézus soha nem gerjeszt félelmet, hanem biztonságot ad, szabadságot ad. Nem fenyeget, hanem tanít, és szeretetben vezet minket, és mindig ismétli nekünk: ne féljetek. Ne engedjétek, hogy féljetek. Testvérek és nővérek, a félelem bármelyikének fogságában, ha ezt annyiszor nem teszünk, ne féljünk, ez nem Jézus útja. Jézus útja a szeretet, a szabadság, a kegyelem, és mindez végül egy nagy örömöt hoz, mert a keresztény örömteli arccal bír. A keresztény a remény embere, ezért bátran mind előre, és legyetek kovásza Jézus Evangéliumának, hordozzátok őt, Jézus szavait, Isten beszédét és a béke királynőjének, Máriának szavait, aki itt nekünk Međugorjében ennyi évig szépen hozza a kovászt. Ámen.