A hűséges és éber szolgálat

Drága testvérek, az evangélium, Isten Jézus szava, örömteli hír, amely azt kívánja közvetíteni, hogy Isten az embernek a jót kívánja. Emellett azt is szeretné megmutatni, hogy minden ember, függetlenül a különbségektől, meghívásra kerül, hogy legyen Isten gyermeke. Mindenkinek a mi our közülünk megajánlott az igazság szava, a megváltás szava és az örök élet szava.

Amit különösen hallunk az egyházi év ezen utolsó heteiben, az egy nagyon fontos fogalom, amelyet Jézus állandóan ismétel: a felkészültség és az éberség. Jól tudjuk életünk más területeiről is, mennyire fontos a felkészültség, és mennyire fontos tudni hallgatni.

Talán éppen ez az egyik legnagyobb problémánk a mai embereknek: nincs türelmünk, nincs időnk egymásra, gyakran nem tudunk figyelni, és ott van ez a magabiztosság: „Mit mondhat nekem valaki? Én mindent tudok.” Hiszen ma annyi technikai eszköz áll rendelkezésünkre, sőt, ott van a mesterséges intelligencia, vagy ahogy Donald Trump amerikai elnök nevezi, a szuperintelligencia, amely talán egy napon az ember helyébe akar lépni. Tehát miért is hallgatnék én bárkit is, ha választ találhatok máshol, és talán még magukat a megoldásokat is minden kérdésre és minden élethelyzetre.

Itt pedig Jézus éppen egy értékről beszél. Az Isten Igéjének értékéről, amely érdemes a figyelmünkre, a meghallgatásunkra, de mindenekelőtt a cselekvésünkre. És ezért gyakran jön az a probléma, hogy „majd ráérek”. Isten tudja, mikor lesz az, és így tovább. És akkor mi ellazulunk, vagy nem tesszük meg, vagy éppen azt tesszük, ami ellentétes azzal, amit Isten és az Isten Igéje mond nekünk.

Ezért mondja Jézus ma e szolgáról is: „Ki tudja, mikor jön az Úr?” „Most, hogy alkalmam nyílt rá, el fogom engedni magam.” És aztán azt mondja, hogy elkezd verni a szolgákat és a szolgálóleányokat, azaz a test vágyainak hódol, és gyakran az emberi akaratnak, amely hatalomra, különösen mások feletti fölényre és uralkodásra vágyik. Azokon, akiket magamnál gyengébbnek tartok, és akiknek egyszerűen pozíciójukból adódóan engedelmeskedniük kell, függetlenül attól, hogy mit kérek tőlük.

Azonban, amikor a gazda megérkezik, mondja, azt a szolgát megbüntetik, mert nem teljesítette azt, amit Isten igéje követel tőle. Jézus ezt az igét követeli tőlünk, hogy legyünk közel az emberekhez. Jézus beszélt, és azt akarta, hogy királyságának és viselkedésének szabályává, mentalitásává váljon a hallgatás, a szolgálat és az, hogy megtegyük, amit Isten kér tőlünk. És ezért, drága testvéreim, gyakran elment Isten mellettünk, testvéreim, hogy észre sem vesszük.

Nincsenek meg bennünk azok a képességek vagy minőségek, amelyekkel mi bármivel is javíthatnánk Istent, vagy hogy Istennek szüksége lenne a mi jóságunkra vagy szentségünkre. De megvannak bennünk azok a minőségek, amelyeket Isten ad nekünk, hogy fel tudjuk ismerni Őt más emberekben körülöttünk. Hogy készek legyünk egymásnak szolgái lenni, és hogy készek legyünk jót tenni egymásnak.

Ezért mondta Jézus: amit csak tettetek egynek az én legkisebb atyámfiai közül, nekem tettétek. Nem csak a kicsinynek, hanem a legkisebb atyámfiának. Amit tettél, azt Jézussal tetted. És ezért mondja Jézus: Menjetek, áldottak. Ugyanígy mondja: Amit pedig nem tettetek meg egynek e legkisebbek közül, velem nem tettétek meg. És mit mond róluk? Távozzatok tőlem, elátkozottak.

Ezért mondja Jézus ma is: Boldog az a szolga, akit majd amikor hazatér a gazdája, így munkálkodón talál, amint neki parancsolta, amint Isten szava kívánja és a kapott kegyelem. Mert Isten kegyelmének örökösei vagyunk, nem csak azért, mert kereszténynek neveznek minket, hanem azért is, mert így is cselekszünk. Keresztényként, szolgálva, hűségesen, alázattal és engedelmesen hallgatva Isten Igéjét, de ugyanúgy egymást is.

És éppen ezért, drága testvéreim, Isten azt kívánja, hogy legyünk ebben hűségesek és legyünk a végéig éberek. Éppen ezért nagy veszély, hogy nem lazítunk abban, amit kaptunk, Isten nagy kegyelmi ajándékában, hogy hallgassuk Isten Igéjét. Fogadjuk a fülünkkel, a szívünkben is befogadjuk, and megerősítve, keresztény jócselekedeteinkkel, a jósággal és a szeretettel tanúskodunk. Ne halogassuk, ahogy az a szolgáló elkezdte megütni a szobalányt és a többi embert.

Ezért nem mondhatjuk, hogy Isten Igéje nem figyelmeztetés számunkra. Ezért nem mondhatjuk, hogy nem kaptuk meg, hogy Jézus azt mondja: nem ismeritek sem a napot, sem az órát. És éppen azért, mert nem vagyunk képesek ismerni eljövetelének napját és óráját, ezért vagyunk meghívva, hogy ne halogassunk, hanem hallgassunk és cselekedjünk.

Azonnal és most, amikor lehetőségem van rá, amikor Ő, a mi megváltó Istenünk eljön, akkor már késő lesz. És akkor, ahogy Jézus mondja, a mi gonoszságunkért vagy rossz viselkedésünkért, vagy talán azért a csúnya képért, amit a csúnya cselekedeteinkkel és viselkedésünkkel hagyunk más emberekben, és így nem tesszük lehetővé számukra, hogy felismerjék Krisztust, az Ő arcát, szeretetét, irgalmasságát és jóságát, azt mondja, azért sok ütést fog kapni, mert tudta, de nem tette meg. Azt mondja, aki pedig nem tudta, azt mondja, kevés ütést fog kapni, mert nem tette meg.

Nekünk pedig nagy kegyelem adatott, hogy Jézus nevét viseljük, és azokat a tetteket tegyük, amelyeket Ő maga tett. És éppen azért legyünk készek meghallgatni az Ő szavát. Legyünk éberek, és tegyük azokat a tetteket, amelyek kedvesek lesznek Neki, hogy a végén mi magunk is meghallhassuk azt a szót, amelyre Jézus ma áldottan mondja annak a szolgának, akinek az Ura, amikor megjön, azon kapja, hogy így cselekszik.

Ezért, drága testvéreim, mi, keresztények, méltóaknak kell lennünk nevünkhöz és méltóaknak kell lennünk hivatásunkhoz. Hivatásunk nem csupán az, hogy kereszténynek nevezzük és dicsekedjünk keresztény nevünkkel, hanem hogy azokat a tetteket is véghezvigyük, amelyeket maga Jézus Krisztus tette e földön. Nem hiába mondta, hogy azért jött, hogy példát adjon nekünk, mert végigjárta a földet, jót tett, hogy mi is pontosan ezt a jót tegyük az Ő nevében e földön.

És hogy az Ő szavát ne mosolyogva fogadjuk, hanem valóban komolyan, és készen állunk azonnal teljesíteni, amint megkapjuk és elvégezzük küldetésünket. Ez, kedves testvéreim, olyan, mint a sportban. Egy játékos sem tudja végrehajtani a rá kiszabott taktikát fél órával a mérkőzés kezdete előtt. Természetesen, hogy nem úgy fog menni a mérkőzés, ahogy ő akarja, és amikor a dolgok rossz irányba fordulnak, azt szeretné, hogy minél előbb vége legyen, mert minél előbb vége van, annál kisebb lesz a katasztrófa.

És éppen ezért, drága testvéreim, mi is ügyelünk arra, hogy Isten igéje élő és hatékony legyen bennünk, hogy jócselekedeteinkkel és szeretetteljes tetteinkkel igazoljuk, hogy igazak vagyunk, irgalmasok, cselekvésre készek, készek harcolni minden igazságtalanság, egyenlőtlenség ellen a társadalomban, hogy testvérekként és nővérekként tekintsünk egymásra.

Mert világítunk, ahogy Jézus mondja a sajátjaival, apostoljaival és hallgatóival: ti vagytok a barátaim, mert mindent, amit Atyámtól hallottam, elmondtam nektek. És ezért, drága testvérek, ne legyünk olyanok, akik nem hallgatnak, és amikor a világ gyakran ránk néz, ne osztozzunk olyanokként, akik nem értik, mit kell tennünk.

Hogy a világ ahelyett, hogy Istent dicsérné és neki hálát adna, mint az első közösségben, azt mondaná, hogy mindenki Istent dicsőítette az ő cselekedeteik, példamutató életük, szeretetük és közösségük miatt. És néha ma, amikor ránézünk, hol van ez a mi közösségünk, hol vannak ezek a mi cselekedeteink, hol van ez a mi szeretetünk?

Hadd történjen meg az Ő szent isteni kegyelmének működése által, hogy a mai időkben is, készenlétünknek köszönhetően arra, hogy teljesítsük, amit az Úr kér tőlünk, igazságos, szerető és irgalmas cselekedeteket tegyünk ebben a világban. Tanúságot tegyünk szeretetünkről és nyitottságunkról más emberek felé, különösen a rászorulóknak.

És akkor, amikor ezt így meg is tesszük, és megmutatjuk áldozatunkkal, szeretetünkkel és keresztény méltóságunkkal, a mai időkben ez a világ miattunk Istent dicsőítse és Istennek hálát adjon az Ő kegyelméért és az Ő igéjéért, amely így világosan és hangosan megkülönböztethetővé válik, meg kell nyilvánulnia az életünkben, és nyilvánvalóvá kell válnia a szeretetünkben és a nyitottságunkban. Ámen.