Egy az Úr, egy a hit

Szent Pál, ahogy az első olvasmányban írta, nagy rajongója volt Jézusnak, szerette, szerette, szerette Őt. És megértette, hogy az Úr Jézus azért választotta ki őt, mert kegyelemből akarta őt kiválasztani. Saját magáról írja: Mikor választott ki engem Jézus? Amikor Damaszkuszba mentem, hogy elfogjam a keresztényeket és börtönbe zárjam őket? Mikor választott ki engem? Amikor örültem, hogy megölték Istvánt. Megérdemeltem, nem? Nem érdemeimért választott ki, hanem kegyelemből. De azt is írja, hogy a kegyelem bennem nem volt hiábavaló. A kegyelmet minden erőmmel, akaratommal, értelmesemmel, személyemmel viszonoztam. Kegyelemből választott, egész személyével válaszolt, és a világ minden részére elment, ahová tudott, hogy hirdesse az Evangéliumot mindannyiunk Jézusát. Világosak voltak előtte hitünk néhány alapvető pontja, amelyeket a mai levél leír.

Egyetlen Úr, egyetlen hit, egyetlen keresztség, egyetlen Atya, mindenek Atyja, az Atyaisten. Egyetlen Úr, Jézus Krisztus. Csak Ő. Csak Ő az Úr. Csak Ő halt meg a kereszten, hogy megbocsássa az én és a te bűneidet, csak Ő. És bűneim és bűneid bocsánatával a kereszten megnyitotta neked, megnyitotta nekem az utat Istenhez, a mennyországba vezető utat, csak Ő. Csak Ő született újjá a saját testével, és minket is magával vitt, hogy mindannyian a saját testünkkel újjáélessünk. Csak Ő született újjá, csak Ő született újjá. Én vagyok, nem kértük, nem kérdeztük, így vannak a miénk, nem kértük, nem kérdeztük. Az apostolok első tanítása ez بود: meghalt értünk, felkel, és él. Ez a tanítás az igazi keresztény tanítása. Csak Ő jött Istentől. Isten csak Őt küldte közéjük.

Most Pál írja a Galatákhoz írt levelében azokat a csodálatos szavakat. Ezek Jézus megtestesülésének első leírt mondatai. Amikor Isten elhatározta, amikor Isten elhatározta, elküldte a Fiát közéjük, asszonytól született, igaz ember, törvény alatt született, igaz zsidó, de azért jött, hogy megszabadítson minket a bűnöktől, és Isten fogadott gyermekeivé tegyen minket. Tökéletes ez a meghatározás, hogy Isten meghatározása volt. És Jézussal mindannyian beléptünk Isten világába, egy titokzatos világba, soha senki nem látta Istent, soha. Nem tudjuk, hol van, mit csinál, és milyen, soha. Csak Jézus látta Őt, mert Istentől jött. Ő vezetett be minket Isten világába, és vele fedeztük fel, hogy Isten Atya. Egyetlen Isten van, aki mindannyiunk Atya. Egyetlen megtisztulás van. Mi a megtisztulás?

Egy kis víz, néhány szó, a vizet a gyermek fejére teszem, a kislány fejére. Ebben a gesztusban a Szentlélek magához öleli azt a gyermeket, azt a kislányt vagy azt a felnőttet, és beépíti Jézusba. Bemerítkeztem Jézus Krisztusba. Jézus Isten Fia? Az a gyermek, az a kislány, én, 80 évvel ezelőtt, bemerítkeztem Jézusba, és én is Isten fogadott gyermekévé váltam. Ez a keresztség. Jézus Isten Fia, és ez a kislány, ez a kislány, én, 80 éve, bemerítkeztem Jézus Krisztus e világába, és Isten egysége voltam. Ez a kereszt. Aki bemerítkezett Jézusba, annak minden bűne eltöröltetett, mert a Szentbe, az igaz Szentbe, Jézusba merítkezett. Ez a mi hitünk. Most megértjük Pál apostolnak azokat a rendkívül mély szavait, amelyek leírják a mi hitünket: „Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Egy Isten és Atya mindenki felett.”

Hogy hirdessük az Evangéliumot másoknak, megismerhettem Őt és megélhettem. Hogy hirdessem az Evangéliumot másoknak, szeretnem kell Jézust, szeretnem Őt, mert Ő szeret engem. Van azonban még valami. Kinek hirdetem az Evangéliumot? A mai evangéliumban Jézus által említett idők jelei. Az idők jelei azt jelenti, hogy látjuk magunk körül a változásokat, látjuk őket, but jól látjuk őket. Az evangéliumot a mai embereknek kell hirdetnem, a mai férfiaknak és nőknek, amilyenek ők, nem mint a tegnapiak, amikor még fiatal voltam, semmi sem változott, íme az idők jelei. Meg kell értenem ezt az óriási változást, nem a kultúrában, az elmében, és el kell mondanom, hogyan hirdessem az Urat, az egyetlen Istent, a keresztséget a mai világnak. Hogyan tegyem? Van egy csodálatos levél az első századból.

Az apostolok után rögtön egy levél szól Diónétuszhoz, amely leírja, kik is voltunk mi, keresztények abban az időben. A világban politeizmus volt, sok isten, de mégis volt egy dolog, ami akkor is és ma is megvan. Az egyik isten azt mondta: „Nekem van az igazságom”, és ehhez egy általa kitalált erkölcs társult. Egy másik isten: „Nekem van az igazságom”. Mindenkinek megvolt az igazsága. Ezért kérdezte Pilátus, amikor Jézus azt mondta neki: „Én vagyok az igazság”, hogy „Mi az igazság?”. Ebben a kontextusban. Most azt mondom, mit írnak ők. Mi, keresztények, úgy öltözünk, mint mindenki, úgy eszünk, mint mindenki, úgy iszunk, mint mindenki, úgy házasodunk, mint mindenki, úgy dolgozunk, mint mindenki, úgy fizetünk adót, mint mindenki.

Mint mindenki más, de mi keresztények vagyunk, az Úr útján, éjjel-nappal, kicsik, de mi vagyunk a mag, a férjed a férjed, a feleséged a feleséged, és Jézus a középpont számunkra, Ő az életünk középpontja. Íme, hogyan nincs az evangélium. Élni mindenkivel, de mindenkivel, a mai világban, anélkül, hogy elítélnénk, anélkül, hogy kritizálnánk, anélkül, hogy megítélnénk. Azonban élni, jól élni. Jól élni, hitelesnek lenni, igaznak lenni, ha nem is néznek ránk, és hinni Jézus Krisztusban, megélni Őt belül, mindig jobban, mindig jobban, mindig jobban. A jelenlét által a többiek, akik látnak engem, akik látnak téged, azt mondhatják: ő egy igazi úriember, igaz és keresztény. Ez az, amit Pál tett, mindenki között, különböző népek, különböző törzsek, nagy tisztelettel mindenki iránt, ő keresztény. Hányan látták őt, és keresztények lettek?